Gondolatmaszlag II.

2025.04.14

Ha van ember aki olvassa a blogomat, mostanra biztosan rájött, hogy a szorongás, az elhagyatottságtól való félelem emberi interakcióknál jelenik meg. Méghozzá romantikus jellegű interakcióknál.

A téma tárgyát képezőt nővel (de olyan nő, aki kívül belül 100%-ig az, akire egész életedbe vártál) 2 éve tart egy se veled, se nélküled jellegű 3 szereplős érzelmi viszony. Látom, hogy ő is megszenvedi, a vágyakozás, az eltolás, sőt, még az állandóság érzését is. Nagyon nehéz egy ilyen dinamikában ura maradni a saját érzéseimnek, de olyan tapasztalatot nyújt, amely által tanulhatok. Magamról.

Valójában az egész önismereti kérdést ő indította bennem útjára. Nagyon megszerettem és észrevettem a saját "hibáimat", egész pontosan rávilágított arra, hogy mennyire nem szeretem magamat. Nagyon komolyan belevetettem magam a munkába, az önmagammal kapcsolatos munkába és így fedeztem fel azokat a működéseimet, melyek egy adott, téves vágányon tereltek eddig az életben.

Hiszem, hogy a lelkünk (vagy az univerzum, vagy a tudatalatti, vagy az Isten, hívjuk ahogy szeretnénk) valami sokkal mélyebb, kézzel nem fogható, nem racionalizálható dolog, melyet a modern ember próbál megfejteni, gúsba kötni, korlátok közé szorítani. Hiszem, hogy azért, mert ami ismeretlen, attól félünk és könnyebb megmagyarázni, hogy mi micsoda. Ezáltal azt hisszük, irányíthatjuk. Micsoda badarság.

Ettől függetlenül, aki kicsit is elmélyedt már önmagában és vette a bátorságot, hogy megkérdőjelezze saját magát, az bizonyára rádöbbent, hogy az igazán nagy kérdés soha nem a külvilággal kapcsolatos, hanem önmagunkkal. "Ki vagyok én?". Hangzik el a kérdés, ami egy egész életet képes megváltoztatni.

Néha még érzem, hogy visszaránt a régi életem, legalábbis érzés szinten. És ez nagyon érdekes. Már rá sem ismerek a korábbi önmagamra, aki olyan korlátolt és naiv volt saját magával szemben, aki nem hitte el, hogy megérdemli a szeretetet. Sőt, megérdemli azt a szeretetet, pontosan azt és olyat, amire vágyik.

Viszont kapcsolódjunk kicsit vissza a nőre, illetve erre a kapcsolati dinamikára. Korábban, a kodependenciám következtében nem foglalkoztam a saját érzéseimmel, vágyaimmal, igényeimmel, lemondtam magamról, hogy másokat boldognak lássak. Az sem érdekelt, ha olyan áron, hogy közbe fájdalmat okozok magamnak. Korábban abban hittem, hogy egy kapcsolatnak, egy szerelmi szálnak van eleje és vége és az én érzéseim attól függnek, hogy mit kapok, mit tapasztalok. Így is éltem. Nem leltem megnyugvást, amíg pont nem került egy szerelmi történet végére így, vagy úgy.

Most valami egészen más fajta érzés bontakozik ki bennem. Szeretem e ezt a nőt? Mindennél jobban, embert még így nem szerettem. De megegyeztünk (és igen, többesszám, én is így döntöttem), hogy ez most nem megy. Hogy most el kell engedjük egymás kezét, mert se ő, se én nem vagyunk képesek kezelni ezt a helyzetet. Érthető. Van egy nagyon intenzív vágy, egy nagyon mély szeretet. Mégis van nagyon sok gát, ami nem engedi ezt kiteljesedni.

Korábban, egy ilyen helyzet után elvágtam, illetve elvágódott bennem a kötelék. De most nem. Ugyanúgy szeretem. Még úgy is, hogy most nem az életem része. Elfogadtam (legalábbis próbálom) az ismeretlent. Hogy nem tudhatom mi lesz. Bízok az érzéseiben, noha ő maga sem tudja mit akar. De bíznom kell. Könnyű? Nem. Olykor piszok nehéz megállni, hogy ne legyen úrrá rajtam a félelem és ne írjak rá. De szeretem. Teljes szívemből. Így azt hiszem, muszáj engednem, hogy kitalálja, hogy mit szeretne.

Érdekes dolog ez. Úgy szeretni valakit szerelemből, hogy nincs és jelenleg nem is lehet veled. Úgy szeretni, hogy távolságot tarts, hogy a benned felgyűlt feszültséget ne rajta vezesd le. Úgy szeretni, hogy az ő biztonsága érdekében távol tartsd magadtól. Hogy ne bántsd az önző vágyaiddal. Egyszerre jó érzés és egyszerre magányos. Néha a puszta gondolata, hogy szerelmes vagyok belé is felvillanyoz. Máskor a félelmek kezdenek el teret nyerni maguknak, noha ezeket próbálom kezelni. És ez nem amolyan "szeretem, mint embert" érzés. Úgy szeretem, mintha a párom lenne, még akkor is, ha nem az, ha nem beszélünk. Figyelembe veszem a döntéseimnél és egyszerűen érzem, hogy nem is vágyok más nőre sem fizikailag, sem sehogy. Sokan biztosan őrültnek néznének emiatt. Meg is értem, külső szemmel nagyon olyan hatása van :-D De boldog vagyok. Attól, hogy szeretem őt. Hogy vagyok olyan szerencsés, hogy szerethetem. És ha egyszer úgy alakul az élet, hogy mindezt viszonozni fogja, a világ legboldogabb férfija leszek.

Meglátjuk mit hoz a jövő.

Addig is marad az önismeret, az útkutatás, aztán a többit meg bízzuk az univerzumra.

#Félember - Blog, rólam
Minden jog fenntartva 2025
Az oldalt a Webnode működteti Sütik
Készítsd el weboldaladat ingyen! Ez a weboldal a Webnode segítségével készült. Készítsd el a sajátodat ingyenesen még ma! Kezdd el
Sütiket használunk, hogy biztosítsuk a weboldal megfelelő működését és biztonságát, valamint hogy a lehető legjobb felhasználói élményt kínáljuk Neked.

Haladó beállítások

Itt testreszabhatod a süti beállításokat. Engedélyezd vagy tiltsd le a következő kategóriákat, és mentsd el a módosításokat.

Az alapvető sütik elengedhetetlenek weboldal biztonságos és helyes működéséhez, valamint a regisztrációs folyamathoz.
A funkcionális sütik megjegyzik a weboldallal kapcsolatos preferenciákat és lehetővé teszik annak testreszabását.
A teljesítmény sütik figyelik a weboldal teljesítményét.
A marketing sütik lehetővé teszik, hogy mérjük és elemezzük weboldalunk teljesítményét.