Érzelmeink regulázása

A mai napon többször egy adott témacsoport járt az eszemben. Az pedig az önértékelés, az érzelmeink kezelése ésatöbbi...mondom mivan.

Amióta elkezdtem kicsit tudatosan megfigyelni magamat, rádöbbentem, hogy mennyi mindent TESZEK, ami nem egy egészséges önbecsülésről szól. Nem arról szól, hogy mit gondolok magamról, vagy milyen emberré szeretnék válni. Csak arról, hogy mi az, ami bennem van. Ugye azt már tudjuk, hogy belső világ = külső világ. Épp ezért, érdemes szemügyre venni, hogy mi vesz minket körül, mert MINDEN belőlünk fakad. És kezdjük máris az alapoknál a megfigyelést...mit gondolok MAGAMRÓL, milyennek látom ÖNMAGAM, mit teszek MAGAMÉRT, hogyan beszélek MAGAMRÓL, mennyire vigyázok MAGAMRA, stb.

Többször belefutottam már, hogy utólag gondolkodtam el egy adott, ösztönös cselekedetemen. Ezen semmi meglepő nincs, az ember így működik. Előre él, utólag értékel. Korábban ezekre nem figyeltem, vagy ha igen, nem adtam neki túl nagy hangsúlyt és hajlamos voltam a külvilágot hibáztatni. Hogy igen, tudnék máshogy működni, HA mások lennének a körülmények. Mekkora önbecsapás...

Aztán amióta elkezdtem kicsit tudatosabb lenni, elkezdtem jobban figyelni arra, hogy mit diktál a tudatalattim egy-egy helyzetben. És ezek azok a pillanatok, ahol nagyon résen kell lenni. A tudatalattinkat, az önmagunkról kialakított képet a tapasztalataink határozzák meg. Így tanul az ego. Egészpontosan az, hogy mit tapasztalunk és abból mit hiszünk el valóságnak. Ugye? Ha gyerekként szeretetet kaptunk, akkor szeretjük magunkat. Ha fater ivott, akkor azt hisszük el, hogy ez a helyes módja az érzelmek kezelésének. Ha emellé pedig anya kodependens volt, akkor naná, hogy ezt a túlélést tanuljuk mi is.

Persze ezek VÉGEREDMÉNYEK. Ezt egybe megváltoztatni hiszem, hogy lehetetlen. Ez egy kurva kemény út, amit apró lépésenként, lépcsőről-lépcsőre végig kell járni. Hogyan is néz ez ki a gyakorlatban?

Amikor emelkedik az ember tudatossága, amikor bátorságot vesz magán, hogy figyeljen magára és szembe merjen nézni a legrútabb tetteivel is, na akkor lehet tanulni. Magunkról. És a lépcső alján egészen picike dolgokra kell gondolni. Például a nemet mondás. Amikor valaki olyasmire kér téged, amit nem akarsz megcsinálni, nem összeegyeztethető mondjuk az értékrendeddel, vagy csak mondjuk már a faszod kivan azzal, hogy századjára is kihasználnak, na akkor van lehetőséged megszakítani a kört. Mert ugye, hajlamosak vagyunk igent mondani, hiszen "nem nagy dolog ez". Ahha...a sok "nem nagy dologból" lesz a fos önértékelés. Az érzelmeink pedig súgnak....nem kiabálnak (az már veszélyes) de súgnak. Csak nem figyelünk rájuk. Elnyomjuk őket és igen-t mondunk, mert félünk....és lehet azzal jönni, hogy "nem, dehogy félek"....valóban? Valóban őszintén meg merem mondani, hogy nem? Ha nem merem, miért nem? Mitől félek? Mit veszítek, ha felvállalom önmagamat? Ezek azok a kérdések, amik meggátolnak abban, hogy őszinték legyünk....magunkhoz, s ezáltal a külvilághoz.

Pedig az önbecsülés nem valami varázslat......ÖN-BECSÜLÉS. A SAJÁT értékeidnek, a SAJÁT elveidnek, ÖNMAGADNAK a becsülése. Persze könnyebb lenne úgy élni, hogy a világ változzon....de sajnos az nem fog. Legalábbis olyan formában, ahogyan te valójában szeretnéd, nem fog. NEKED kell döntened. Kiállnod magadért, mert csak akkor tudsz önértékelést építeni, ha hiteles vagy. Legelőször ÖNMAGADHOZ. Ahhoz is, ami rút, ami csúnya....ez van, ez vagyok én, minden hibámmal, ez vagyok én. Ha tetszik, ha nem....de változás csak akkor lesz, ha szembe merünk nézni azzal, ami VAN. AKKOR amikor VAN. Utólag már hiába gondolkozunk, hogy "ezt kellett volna mondanom.". Ezért kell tudatosságot építeni, hogy meg merjük lépni/tenni/mondani azt, amik vagyunk, s ezáltal BÍZZUNK magunkban. Kurva kényelmetlen, nem tagadom. De rohadtul megéri...

Az embert leginkább a tudatalatti érzelmei vezérlik...képzeld csak el, mekkora erő lakozna benned, ha MINDEN, amit magadról gondolsz, az pozitív lenne...na persze nem egoizmusról beszélek. Csak arról, hogy elfogadod magadat olyannak, amilyen vagy. Tökéletesen olyannak. Gyengeségekkel, erősségekkel, MINDENNEL. Érdemes ezen elgondolkodni.

Amikor meg mered lépni ezeket a dolgokat kicsiben, észre fogod venni, hogy ugyan NAGYON KICSIT, de büszkébb leszel magadra. Jobban fogod szeretni önmagad. Ez kurva jó dolog!