Az erő
A mai nap témája az erő. Ez férfiként azt hiszem elég kardinális kérdés. Ráadásul kodependens férfiként. Vagyis azt hiszem, valahol már kifele tartok az úton....szóval.
A mai nap témája az erő. Ez férfiként azt hiszem elég kardinális kérdés. Ráadásul kodependens férfiként. Vagyis azt hiszem, valahol már kifele tartok az úton....szóval.
A minap azon gondolkodom, hogy én hogyan is szeretek és, hogy az mennyire fenntartható, megvalósítható.
Ha van ember aki olvassa a blogomat, mostanra biztosan rájött, hogy a szorongás, az elhagyatottságtól való félelem emberi interakcióknál jelenik meg. Méghozzá romantikus jellegű interakcióknál.
Királyság! Épp most volt egy olyan pillanat, amikor elindult bennem egy szorongás (elhagyatottságtól való félelem), de sikerült elcsípni a kis hamist! Ez baromi jó érzés! Megálltam egy pillanatra, áthelyeztem magamra a fókuszt és szépen, lassan, el is múlt az érzés. Beszarás, hogy ez tényleg működik!
A mai napon többször egy adott témacsoport járt az eszemben. Az pedig az önértékelés, az érzelmeink kezelése ésatöbbi...mondom mivan.
Az jutott eszembe, ami már olyan sokszor az elmúlt 2 év során, valahogy mégis hajlamos vagyok olykor megfeledkezni róla. Az pedig nem más, mint a kifogás.
Kik vagyunk? Úgy istenigazán....amikor senki nem lát...amikor egyedül vagyunk és le merjük venni az álarcot, amit az egész világnak mutatunk. Kik vagyunk? Ezen szoktam gondolkozni és ma reggel is ezen gondolkodtam a reggeli kávé közben. Néha jó dolog ez az izoláltság, időt enged az önreflexióra.
Gondoltam indítok egy ilyen rovatot...gondolatmaszlag. Semmi összefüggés, semmi konkrét téma, csak minden...és semmi. Na szóval. Ami úgy bennem van.
Fú de tele van már a faszom....újabb kör. Tegnap sikerült egy kicsit kikeverednem a negatív spirálból, ma ismét a sűrűjében vagyok. Újra azok a kérdések merülnek fel.....vajon jól csinálom? vajon nem rontom el? vajon mit érez a másik? vajon mi lehet benne velem kapcsolatban? Az önértékelés totális megsemmisülése az, amikor próbálsz valakinek...
A mai nap a munkából hazajövet éreztem, hogy egy kis csendre vágyom. Magányra, egyedüllétre. Nem azért, mert szomorú voltam, hanem, mert ez esett jól. Amióta elkezdtem figyelni a belső iránytűmre, meglepően könnyű gondoskodni az érzelmi szükségleteimről. Na persze ezt még mindig csak kb 5%-ban sikerül észre vennem, de már ennek is örülök! Szóval...
Itt testreszabhatod a süti beállításokat. Engedélyezd vagy tiltsd le a következő kategóriákat, és mentsd el a módosításokat.